Gyermekem áldozatként állítja be magát

Szerző: Takács Péter

Hogyan állítsd meg, ha gyermeked állandóan áldozatként viselkedik?

Áldozatként élni egy szerepkör, ahol jól működnek a kifogások, mások hibáztatása, és az önigazolás. Az áldozati szerepkör már gyerekként megtanulható, később egész életmódot lehet rá építeni.

Tartalomjegyzék

[lwptoc]
Gyermekem áldozatnak állítja be magát

Az áldozati viselkedés

Az áldozati viselkedés jelei

Amikor azt mondja a tinédzser, hogy „Te nem értesz meg engem!”, vagy „A tanár nagyon kitolt velem, ezért nem csinálom meg a leckét!”, akkor nem vállal felelősséget a saját dolgaiért.

Olyan mintha azt akarná kifejezni, hogy „Én csak az áldozat vagyok, nem tehetek róla, nem az én hibám, valaki más a hibás.”

Ilyen párbeszéd felnőttek között is gyakran előfordul, vagy testvérek között is elhangozhat. „Azért ütöttem meg, mert csúnyán beszélt velem!” hallhatjuk testvérek vitája után.

Tehát a gyermekünk keresett egy okot, hogy indokolja a szabályok megszegését.

Az áldozati viselkedés veszélye

Ha áldozat vagyok, a szabályok nem vonatkoznak rám! Nem vagyok felelős a tetteimért! Emiatt, ha áldozat vagyok, semmiben nem kell változnom, mert minden a másik hibája.

Sokszor elfogadott az a nézet, hogy valakit a nehéz gyermekkora miatt kell megértenünk. A nehéz gyermekkor azonban nem lehet indok arra, hogy felnőttkorunkban vállaljuk-e a felelősséget a tetteinkért, vagy sem.

 

Az áldozatok gondolkodásmódja

Az áldozatok gondolkodásmódja

A kamaszok közül sokan úgy tekintenek a szülő gyermek kapcsolatra, mintha ők csak a szüleik áldozatai lennének. Áldozatnak érzik magukat, mert be kell tartani az otthoni szabályokat, határt kell szabniuk az elvárásaiknak.

Ezek a gyermekek gyakran szembesítik a szülőt az „áldozat vagyok” szereppel. Könnyen kimondják, hogy „Te úgysem értesz meg engem!”

Ebben az a „jó”, hogy sok szülő komolyan is veszi, ezért folyamatosan javítani próbál a helyzeten, miközben akármit tesz, a gyermeke csak újra és újra megkritizálja (és ezzel irányítja is a szülőt). Ez azonban tovább bonyolítja a helyzetet.

Mikor legközelebb a gyermek újrakezdi a játszmát, hogy „Te úgysem értesz meg engem!”, már azt várja, hogy Te is belemenj, bűntudatod legyen, rosszul érezd magad, és mindenáron változtatni próbálj. Ha ezt megteszed: már nyeregben is van, és akármit teszel elégedetlenkedhet, mert az úgysem elég.

Ehelyett lehet, hogy elég, ha annyit mondasz: „Lehet, hogy nem értelek meg, de a leckéd meg kell csinálni, és csak ezután mobilozhatsz.” vagy „Lehet, hogy nem értelek meg, viszont fontos, hogy tudd, mit várok tőled!”

Felesleges belemenni a vitákba, hogy ki kit szeret, kit nem ért meg.

 

Miért hibás gondolkodás, hogy „Áldozat vagyok”?

Miért hibás gondolkodás, hogy „Áldozat vagyok”?

Azok az emberek, akik mindig úgy élnek, hogy ők a helyzetek áldozatai, számtalan rossz következtetést vonnak le. Ráadásul úgy, hogy közben meg vannak győződve arról, hogy igazuk van.

Ilyen hibás gondolkodás a kamaszoknál a hazudozás, a kifogáskeresés, mások okolása, áldozati szerepkör. Ezt a fajta gondolkodásmódot arra használják, hogy ne kelljen felelősséget vállalni, vagy ne kelljen megtenni dolgokat.

Az „áldozatok” teljes mértékben meg vannak győződve a saját igazukról. De ha a gyerek nem vállal felelősséget most, hogyan fog felnőttként döntést hozni?

A felelősségvállalás megteremtése

A felelősségvállalás megteremtése a szülők feladata (is). A családban mindenkinek megvan a feladata, szerepe, amiért teljes körűen felelősséget vállal, és nincs helye mások helytelen kezelésének, hibáztatásának, vádaskodásnak, áldozati viselkedésnek.

A gyermek is felelős a tanulásért, a rá bízott értékekért, a saját feladatai elvégzéséért. Szülőként tedd ezt bátran egyértelművé számára. A pozitív példa a gyermekek felelősségvállalását is erősíti.

A gyermekek akkor válnak áldozattá, ha a szülő megengedi

Ha a szülő elfogadja a kifogásokat, azzal „engedélyt ad” a gyermeknek, hogy áldozattá váljon.

Ehelyett feltehetsz neki ilyen kérdéseket:

1. Példa: „Úgy értsem, jogosnak tartod, hogy megüss valakit, mert csúnyán beszélt? Ezért kellett odasózni a testvérednek?”

2. Példa: „A kifogások felporszívóznak helyetted? Mivel ez eddig nem történt meg, továbbra is tőled várom, hogy elvégezd!”

3. Példa: „Azzal, hogy okolod a tanárt, a házid megoldásához egy lépéssel sem kerültél közelebb.”

„De hát mondtam már, hogy tiszta hülye, semmit sem magyaráz el rendesen!”

„Ez úgy hangzik, mintha a tanár lenne a hibás, amiért még mindig nincs kész a házid.”

„De akkor is tök szemét, különösen velem!”

„Még mindig őt hibáztatod, ahelyett, hogy megcsináltad volna a feladatod. Ha nem megy, kérj segítséget tőlem, vagy a tanártól a megoldáshoz.”

Különösen fontos, hogy merjünk szembenézni és megoldást keresni az „Áldozat vagyok” magatartással szemben. Máskülönben észrevétlenül belopódzik a gyermekünk mindennapi gondolkodásmódjába.

Ő állandóan áldozat lesz, akit mi folyton „csak terrorizálunk”. Ezzel nemcsak neki nem teszünk jót, de a saját szülői önbecsülésünket is porig romboljuk, hagyjuk, hogy a gyerek semmibe vegyen minket.

Csak a kiszámíthatóság, és a felelősségvállalás átadása segít megbirkózni ezzel a problémával.

Teszteld le mennyire boldog a gyereked!

Jelentkezz Gyerek tanácsadásra, hogy közösen kidolgozzuk a legjobb megoldást!

Itt nemcsak a probléma megismerése, a közös célok felállítása történik meg, de személyes tapasztalatot szerzel a stresszkezelő módszerek alkalmazásában. Te és a gyermeked is megtanuljátok az EFT-t használni.

Legyünk együtt szemtanúi a gyermeked változásának!