Érzések, amikről a szülők nem beszélnek
Jártál már úgy, hogy elhatalmasodtak rajtad a gyereknevelés negatív érzései (düh, bűntudat, tehetetlenség), a környezeted mégsem engedte, hogy beszélj róla?
Tartalomjegyzék
Minden szülőnek vannak negatív érzései (is) a gyerekeivel kapcsolatban, akár bevallja, akár nem.
Lehetnek enyhe, rövid ideig tartó rossz érzések (dühös vagy rá), időről időre felbukkanó, nagyon intenzív érzések (lelkiismeret furdalásod van), vagy hosszan tartó, nehezen elengedhető érzések is (túlféltés).
Erről azonban sokkal ritkábban beszélünk, nem merjük bevallani ezeket az érzéseinket. Inkább a gyermekeinkkel kapcsolatos örömeinkről, büszkeségünkről beszélünk másoknak.
Mert melyikünk szeretné, ha az alábbi címkék közül bármelyiket ráragasztanák, vagy ezt kellene éreznie: maximalista, dühös, tehetetlen, aggódó, szégyen, bűntudatos.
Elnyomjuk a negatív érzéseket
A gyereknevelés során gyakran szükségesnek érezzük, hogy letagadjuk a rossz érzéseinket.
Mint például: dühös vagy rá, félted őt, lelkiismeret furdalásod van vele szemben, tehetetlenül nézed a viselkedését, nem tudsz vele mit kezdeni, úgy érzed, kudarcot vallottál, sajnálod őt, vagy éppen idegesít.
Ilyet érezni „nem illik”, „nem szabad”, „mégis a gyerekeimről van szó”. Ezért inkább elnyomjuk, eltemetjük a negatív érzéseinket.
Ettől persze ezek az érzések nem szűnnek meg, hogy többé fel se bukkanjanak. Épp ellenkezőleg.
Minél inkább úgy teszünk, mintha nem léteznének, annál erősebbé válnak. Annál inkább napvilágra kívánkoznak, és egyre gyakrabban térnek vissza.
Mi meg egyre nagyobb erővel igyekszünk visszanyomni őket a tudatosságunk felszíne alá.
Milyen eredménnyel jár, ha letagadjuk a negatív érzéseinket?
Idővel meglesz az erőfeszítéseink gyümölcse: már észre sem vesszük, amikor újból dühbe gurulunk, vagy megint szorongunk a gyerek miatt.
Ilyenkor azonban újabb problémával kell szembesülnünk: mikor felszínre törnek, azt sem vesszük észre (vagy csak későn, utólag), milyen ösztönös reakciókat váltottak ki belőlünk a kezeletlen negatív érzéseink.
Ösztönös reakcióinkat pedig leggyakrabban szégyenérzet és bűntudat követi. Már megint nem úgy viselkedtünk, gondoltunk, mondtunk, éreztünk, mint valójában szerettük volna.
A bűntudat következtében még mélyebbre szeretnénk nyomni a negatív érzéseinket, amik aztán a következő alkalommal ismét tudattalan, ösztönös, irányíthatatlan reakciókat fognak kiváltani belőlünk. És szépen lassan kialakul az ördögi kör.
Miközben ezek a negatív érzések kezelhetők, és megszüntethetők lennének…
Rossz érzések, amit a gyereknevelés válthat ki belőlünk
Mik azok a leggyakoribb negatív érzések, amik hosszútávon megkeserítik a szülők és gyerekek életét, és amit a társadalom még mindig tabuként kezel?
Van néhány érzés, amit szinte minden szülő megtapasztal egy párszor az évek folyamán a nevelés különböző fázisaiban.
Mindenkivel megesett már, hogy:
- bizonytalanná vált, hogy jól csinálja-e,
- tehetetlen volt a gyermeke bizonyos viselkedésével szemben,
- dühös lett a gyerek reakcióira
- türelmetlenné vált, mert valami nem úgy alakult, ahogy szerette volna
- csalódott
- bűntudata, vagy lelkiismeret furdalása támadt,
- sajnálta a gyerekét,
- idegesítette a viselkedése,
- kudarcot vallott a gyereknevelésben,
- vagy túlzottan féltette valamitől a gyerekét.
A gyerekneveléshez mindenki ért
A gyerekneveléshez ráadásul „mindenki ért”, mindenki tudja, hogyan kell „jól és rosszul csinálni”.
Talán azért, mert mindenki látott jó és rossz példákat, mindenkinek a környezetében nőttek fel gyerekek, és mindenki volt gyerek, ami óhatatlanul kialakított egyfajta véleményt.
Szülőként mindannyian szembetaláljuk magunkat kudarcokkal, váratlan, megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel, amit aztán valahogy mégis megoldunk, vagy igyekszünk minél kevesebb konfliktussal átevickélni rajta.
Hova fordulsz segítségért?
Lehet, hogy közben újságok gyerekneveléssel kapcsolatos rovatait böngésszük, szakkönyveket vásárolunk, interneten keressünk cikkeket, más szülőket kérdezünk, vagy figyeljük, hogyan oldják meg ők a problémákat.
Vannak helyzetek, amikor ezek a források hasznos és jó tanácsokkal szolgálnak. Van, amikor a gyereknevelési tanácsok kisegítenek a szorult helyzetből.
És van, amikor a „hasznos” gyereknevelési tanácsok nem segítenek, vagy csak rontanak a helyzeten.
Amit a „hasznos” gyereknevelési tanácsok figyelmen kívül hagynak
Ezek a gyereknevelési tanácsok tartalmazhatnak értékítéletet is.
Mit KELL egy szülőnek tennie adott helyzetekben, és mi az, amit TILOS. A környezetünk határozott véleményt alkot, mekkora a szülő felelőssége, mekkora hangsúlya van az ő viselkedésének és példamutatásának.
A „hasznos” gyereknevelési tanácsok értéke
Az a szülő azonban, aki volt már VALÓBAN tehetetlen, pontosan tudja, mennyit érnek ezek a „jó tanácsok”. Semmit.
És nem elég, hogy a gyermeknevelés gyakran jár kétségekkel, útvesztőkkel, és magunktól is bizonytalanok vagyunk, még azt is éreztetik velünk, hogy a mi hibánk, ha a gyerek nem a „legjólneveltebb” formáját hozza.
Lehetséges kiút a tudattalanul rögzült viselkedési mintákból?
Igen.
Tapasztald meg, hogyan tudsz gyors, tartós és örömteli változásokat elérni, hogy kiegyensúlyozott, békés, boldog család tagjaként élhess!
A legnagyobb ajándékot azzal adjuk gyermekeinknek, ha mi magunk RENDBEN VAGYUNK.
Tudj meg többet!
A szülő gyermek kapcsolat javítása – Hogyan engedjük el a rossz érzéseinket?
Válts pozitív gyereknevelésre és érd el a személyes szülői békéd!
Szeretnéd, ha a Te családod is boldog, és felszabadult lenne?
Tegyél érte még ma.
Kérj időpontot Felnőtt tanácsadásra!
Választ, megoldást, kiutat keresel? A jelenlegi helyzetből nem tudod merre tovább szülőként, társként? Tanácstalan vagy?
Jelentkezz Felnőtt tanácsadásra!
