Milyen lelki helyzetekkel szembesülhetsz válás után?
A válás következményei lehetnek jók és rosszak is lelkileg.
Nézzük végig, mik a jó, és mik a rossz lelki következményei egy válásnak!
Tartalomjegyzék
[lwptoc]
1. A válás következményei, amik pozitívan hatnak az életedre
Szabadság
Végre nem szól bele senki az életedbe!
Nem véletlenül döntöttél a válás mellett.
Az akkori erőforrásaid ismeretében a fennálló problémákat már nem tudtad kezelni, és hoztál / hoztatok egy döntést.
Mivel már fizikailag is távol kerültél attól a személytől, akivel nehézségeid voltak, ez már önmagában levegőhöz juttat téged. Nem kell minden nap ugyanazt végighallgatni, eltűrni, átélni.
A lelki szabadság még akkor is igaz lehet Rád nézve, ha nem te döntöttél a válás mellett.
Azzal, hogy a másik meglépte, és elvált tőled, bár ezzel fájdalmat okozott neked, de esélyt kaptál az újrakezdésre. Egy lehetőség szerinti jobb újrakezdésre.
Itt az idő, hogy lerakd az eddig hurcolt terheket!
A válás szükségszerű következménye, hogy el tudd engedni nemcsak az egykor szeretett személyt, hanem azt is, amit ő, vagy a helyzet számodra okozott.
A válás csak akkor vezethet valódi továbblépéshez, fejlődéshez, ha levonod a tanulságokat, felismered a hibákat, és újra megerősíted az önbizalmad.
Valamint azt is felismered, mi az, amit egy új kapcsolatban nem szeretnél újból átélni, vagy megteremteni.
Fejlődés, továbblépés
Kilépés a komfortzónából
Az együtt töltött évek alatt akarva akaratlanul magadévá tettél hiedelmeket, szokásokat. Megszoktad a helyzetet.
Az ilyen helyzetekbe mindenki hajlamos lehet belefeledkezni, hogy egy nap mégis felismerje: már nem az az ember, aki lenni szeretne.
Ez egyfajta ébresztő is ilyenkor. Vészcsengő, hogy nem arra tartasz, amerre valójában szeretnél.
És ez az ébresztő az, ami kiléptet a megszokásból, a saját komfortzónából, ami egyben az első lépése a saját személyes fejlődésnek is.
Levontad a tanulságokat
A válás nem bűn.
A válás csak akkor válik rossz döntéssé, ha utána nem hagysz időt magadnak a lecsendesedésre, átgondolásra egy újrakezdés előtt.
Erre azért van szükséged, mert nyugalmi helyzetben vagy képes arra, hogy kilépj a saját helyzetedből, megfigyeld saját magad, a döntéseid, és számba vedd a válás következményeit is.
Ilyenkor ezeket érdemes megfigyelned kívülről objektíven:
- Lásd, milyen döntéseket hoztál az évek alatt.
- Hol / mivel okoztál a másiknak fájdalmat, és azt hogyan kerülheted el legközelebb?
- Hol / mivel okoztak neked fájdalmat, és azt hogyan gyógyíthatod be?
- Mit tennél másképp bizonyos helyzetekben?
- Mire vágysz, mit szeretnél elérni ezután az életben?
- Ebben mi az, ami megakadályoz?
- Mi az, amit szeretnél megőrizni egy új kapcsolatban is? (Milyen érzéseket?)
- Mi az, amit mindenképp el szeretnél kerülni legközelebb?
- Mi az, amiben már nem akarsz kompromisszumot kötni?
A megerősödés útján
A lelki megerősödés egyenlő a válás teljes feldolgozásával, ahol nemcsak elfogadod azt, ami történt, de képes leszel a saját jelen helyzetedet olyanná formálni, amilyenné szeretnéd.
Ez a lépés kihagyhatatlan, mert ennek segítségével leszel képes kiteljesedni a saját életedben, és ez az alapfeltétele egy lélekben hozzád illő, már másmilyen párkapcsolatnak is.
De a válás következményeinek nemcsak jó, hanem nehéz oldala is van…
2. A válás következményei, amik negatívan hatnak az életedre
Szorongások
Hogyan tovább egyedül?
A válás nemcsak a szabadságot hozza meg, hanem a hullámzó, sok esetben bizonytalan lelki állapot következményeként az egyedüllétet is.
Az egyedüllét önmagában nem baj, hiszen, ha jóban vagy magaddal, akkor jó egyedül lenni.
Az élet azonban nem áll meg, az egyedüllét lehet arra is késztetés, hogy elkezdj pozitívan változtatni.
De sok esetben elindul egy lefelé tartó érzelmi spirál, amikor a félelmeid egyre jobban elhatalmasodnak, és a szorongásaid felerősödnek.
“Nem számíthatsz senkire” érzés
Akármilyen is volt a párkapcsolatod, de ott volt.
Néha csak díszletként, néha még annyira sem, de ezzel az állapottal így utólag hajlamos lennél kibékülni, ha nem éreznéd azt, hogy senki sincs körülötted, senkire sem számíthatsz igazán.
Ez nem más, mint a párkapcsolatban töltött évek alatt megszokott komfortzónád „segélykiáltása”.
Ne dőlj be neki!
Akárki mondta ki a válást, nem azért döntöttél úgy, hogy egyedül folytatod, hogy abba a nem egészséges komfortzónába visszamenj.
(Ez nem azt jelenti, hogy egy megromlott párkapcsolatot, amiben külön éltek ne lehetne megjavítani! Az egyedüllét itt pontosan arról szól, hogy szembenézz a hibáiddal, a másikéval is, és ha van erőtök, akkor közös szándékkal dolgozzatok a megoldáson.)
Az egyedüllétben rögtön jönnek a hidegzuhanyok: amit eddig a párod csinált meg, most neked kell elintézni, a gombfelvarrástól, a bútorok mozgatásáig.
Emiatt fakadt ki nemrég egy egyedülálló nő a tanácsadáson: „Nem igaz, hogy nincs egy rendes férfi a házban!”
De az nem igaz, hogy nem számíthatsz senkire.
Vedd számba a szeretteidet, barátaidat, akár a kollégáidat. Kik azok, akik hajlandók lennének besegíteni?
Ha elhanyagoltad őket, vedd fel velük a kapcsolatot, és indítsd újra az életed!
Mi lesz, ha egyedül maradok?
Ijesztő tud lenni, ha otthon egyedül maradsz a szobádban, és nem szól hozzád senki.
De ne csüggedj!
Gondold végig a félelmeidet! Mi az, amitől a legjobban félsz?
- Nem találsz majd társat, és egyedül fogsz megöregedni?
- Megpróbáltál párt keresni, de totál csőd volt az egész?
- Ha a gyerekek kirepülnek, végképp magányra vagy kárhoztatva?
Ezt csak a pillanatnyi félelmeid mondatják veled.
Ne aggódj!
Járd végig az utad, és fejleszd önmagad. Fogalmazd meg, hogy ki az ideális társad, és dolgozz az ezzel kapcsolatos félelmeiden, kétségeiden.
Lelkiismeretfurdalás
Azt virágot szagold, amit szedtél
Ez a nagyszüleink hiedelme. És bizonyos körökben nagyon sokszor elhangzik még ma is, ha a válás szóba kerül.
Ennek a hiedelemnek, vagy „belső parancsnak” két oka van: gazdasági és neveltetési. A hiedelmet hosszú évszázadokon keresztül hordozták generációk, ezzel is akadályozva egy-egy válást. A családban elvárás volt, hogy a párok együtt maradjanak, mert így voltak képesek egészségben felnevelni a gyerekeiket.
Régen egy nő / férfi nem volt képes arra, hogy önállóan felnevelje a gyerekeit.
Egy múlt század eleji válás (háborús veszteség) során azt a nőt, aki egyedül nevelte fel a gyerekeit, falun kinézték, de a városban se vették jó néven a dolgot.
A párját elvesztett férfinak is szinte kötelessége volt mostohát találni a gyerekeinek.
Ma már nincs így. Ha nehezen is, de még extrém esetekben is képes valaki egyedül felnevelni a gyerekeit, és a volt párját törvény kötelezi a gyerekek támogatására.
Ha neveltetési okokból hiszel valamiért a fenti mondatban (vagy hallottad sokszor a családodban), ezzel már sokkal inkább foglalkoznod kell.
Ha úgy neveltek, hogy köteles vagy a párod mellett kitartani jóban-rosszban, akkor érdemes ennek a nevelési stílusnak a mélyére ásni!
Akik ezt beléd nevelték, mi okból tették?
- Lehet, hogy féltek attól, hogy őket megítélik, mert rosszvérű a lányuk, kicsapongó a fiuk?
- Lehet, hogy arra neveltek, hogy Isten megbüntet, ha felbontod a házasság szent kötelékét?
- Lehet, hogy a gyerekekkel, vagy lelkiismeretfurdalás keltéssel próbáltak téged sakkban tartani?
- Lehet, hogy a vagyon elvesztése miatt érzett bizonytalanság, a stabilitás hiánya okozta anyagi félelmek okán tereltek téged ebbe az irányba?
Ez sokak számára túlságosan ódivatúnak hangzik, de még mindig találkozni ilyen helyzetekkel!
Éppen ezért tedd fel magadnak a kérdést:
“Aki ezt beléd nevelte, vagy ezt elvárja tőled, azt is elvárná, hogy szenvedj, és boldogtalan légy emiatt?
Ha igen, akkor az efféle válaszon nagyon el kell gondolkodnod! Ha nem, akkor miért is kell megfelelned ennek az (eléggé idejétmúlt) dogmának?
Én mondtam ki a válást, én törtem össze a családi idillt
Annak idején megálmodtad, hogy milyen családot szeretnél. És ami lett belőle, az bizony nem olyan volt, mint, amit megálmodtál. Ez sok szenvedést okozott mindenkinek.
Azonban a családi idill, amit te „széttörtél”, már régóta nem olyan volt, mint amilyennek szeretted volna. És teljesen mindegy, hogy ki miatt.
A válást megelőző időszakban az idill már csak fejben létezett.
Tehát nem volt mit összetörni.
A felelősség, bárki is hibáztat ezért (beleértve saját magadat is) egyformán nyomja a te és a párod vállát.
A válás miatt sosem lehet egyoldalúan hibáztatni valakit, az mindig mind a két félről szól.
A gyerekek szenvednek
A gyerekek mindig megszenvedik a válást.
Vagy azért, mert a szüleik, akiket szerettek már nem szeretik egymást, és szétesik a család, vagy azért, mert a válás megkönnyebbülés számukra, elmúlnak a vészhelyzetek, de az ezt megelőző időszakot pokolként élik meg.
A gyerekek akkor is megszenvedi a válást, ha az egyik fél fizikai, lelki bántalmazó, vagy függőségben szenvedő. Mert anyut/ aput ők ettől még szeretik.
A válás során a gyerekek attól félnek, hogy a távollévő felet el fogják veszíteni.
Bár a gyerekek szenvedése elkerülhetetlen, de úgy tudod meggyorsítani az ő lelki gyógyulásukat, hogy te megerősödsz, a sebeidet begyógyítod.
Ha még mindig lelkiismeretfurdalásod lenne emiatt, akkor képzeld el, hogy benne maradsz a kapcsolatban, és az áldatlan állapot (akár csendes, akár visszhangos) tovább folytatódik.
Ezzel két dolgot tanítasz a gyerekednek:
- A szülőnek alá kell rendelnie magát egy ilyen helyzetben.
- A párkapcsolati problémákra nincs megoldás.
Sok szülő választja a csendes beletörődést, de te máshogy döntöttél. Ahogy a te lelkiismeretfurdalásod enyhül, észre fogod venni, hogy ők is fokozatosan meg tudnak nyugodni.
A volt párod szenved
Attól, hogy szenvedni látod a volt párod, a szenvedésének nem te vagy az egyértelmű okozója. Még akkor sem, ha nem minden úgy történt köztetek, ahogy ideális lett volna egy válás során.
Miért?
Mert minden ember saját maga felelős a saját életéért cselekedeti, és gondolati szinten egyaránt.
Ha a volt párod téged hibáztat, és közben össze van törve, az érzelmi kivetítése érthető.
Te csak annyit tehetsz, hogy elfogadod a helyzetét, belátod az általad elkövetett hibákat, és RÁ bízod, hogy mit kezd az adott helyzettel.
Attól, hogy sajnálni kezded, ő még nem fogja hatékonyabban megoldani a problémáját. Sőt, akár arra a téves következtetésre juthat, hogy jogos a fájdalma, vagy visszakaphat téged.
Így a sajnálattal még konzerválhatod is az ő helyzetét.
Feltörő düh
Projekció
Az teljesen természetes, hogy feltör benned a düh, sőt az is, hogy ezt a dühöt más felé projektálod, vetíted ki. Mert ez is a gyászfolyamat része.
Sokkal egészségesebb, ha felszínre tör a benned elakadt a feszültség, mint ha elfojtod, és ebben az érzelmi állapotban gyötrődsz évekig.
Jogos-e a düh, amit érzel a másik felé?
Valójában lényegtelen.
Mert a düh a szubjektív érzelmi állapotod következménye, és te érzed rosszul magad tőle, nem az, akire dühös vagy.
A saját békéd megteremtésének az első lépése, hogy előbb ki-, és utána elengeded a dühöd, és az eddig kimondatlan, vagy hiába kimondott dolgokat feldolgozod.
Fontos észben tartani, hogy a másik felé projektált dühöd, csak kezdetben elfogadható. Később már te vagy a felelős azért, hogy mit és hogyan érzel a múlttal kapcsolatban.
Hogy hagyhattam ezt idáig?
A másik iránt érzett dühöd mellett haragudhatsz saját magadra is.
Hiszen voltak dolgok, amit eltűrtél a másiknak, hagytad, hogy átformáljon téged, és évek múlva vetted észre, hogy már nem az vagy, aki szeretnél lenni, ő, és a kapcsolatotok minősége is megváltozott.
Ez a felismerés sokkoló mindenkinek.
De ez a sokkhelyzet valószínűleg ahhoz is elég hajtóerőt biztosított, hogy ki akarj jönni ebből a „nem én vagyok” állapotból.
Azt se felejtsd el azonban, hogy ez düh hajtóerőként csak kezdetekben sarkall, később a fejlődésed gátjává válhat.
Tudd, hogy akármennyire feladtad a saját egyéniséged, engedted, hogy lenyomja a másik az önbizalmad, ha továbbra is a dühödnek adsz energiát ebben a helyzetben, azzal tovább nehezíted a saját lelki gyógyulásod.
Dühös vagyok a másik nemre!
A párkapcsolati válságok, a válás következményei létrehozhatnak benned egy olyan magas indulati szintet, amikor általánosítasz, és a másik nem összes képviselőjét egy kalap alá veszed, hibáztatod őket.
“Mert a nők / férfiak mind …. ilyenek.”
Ha a válás következményeiként te is eljutsz idáig, az csak a csalódásod, és fájdalmad mélységéről árulkodik.
Ilyen helyzetben a dühöd a másik nem irányába nem más, mint védekező reakció, ami arra jó, hogy megóvjon a következő csalódástól.
Se ezért a védelemért nagy árat fizethetsz!
Ugyanis következőnek pont olyanokat fogsz (megint) választani, akik a te álláspontod fogják további bizonyítékokkal alátámasztani.
Azt is mondhatnánk, hogy „bevonzod” ezeket az embereket.
De tényleg ezt szeretnéd? Vagy inkább pont az ellenkezőjéről szeretnél megbizonyosodni?
A párválasztás nehézségei
Csöbörből vödörbe
A válás következményeinek egyik fontos eleme az új pár megtalálásban jelentkező elakadások.
A párkeresés csak letisztult lelki állapotban lehetséges. Amikor már tudod, hogy ki vagy, és milyen párt szeretnél magad mellé (és nemcsak az előző összes tulajdonságát tagadod magadban).
Ha megpróbálod ezt a lépést átugrani, akkor jön a következő megpróbáltatás: könnyen kerülhetsz csöbörből vödörbe.
Lehet, hogy a személy más, de te mégis ott találod magad egy közel hasonló szituációban, mint amit a volt pároddal megéltél.
Ez akkor gyakori, ha valaki a házasságból másvalaki miatt kiugrik. Aztán szép lassan észreveszi a hasonlóságot a volt pár és az új szerelem között.
Ezért különösen fontos, hogy a válás után hagyj időt magadnak az önfejlesztésre, a gyászra. Még akkor is, ha úgy érzed, hogy sok-sok év után most jutsz először levegőhöz!
Mert egy hirtelen jött új kapcsolat könnyen válhat olyanná, mint a tavaszi időjárás. Te végre megérzed a meleget, kivirulsz, és nem figyelsz eléggé a jelekre, és máris benne találod magad egy márciusi hóviharban.
A csöbörből-vödörbe helyzet legnagyobb csapdája a saját szeretethiányod.
Mert annyira vágysz arra, hogy végre valaki szeressen, és elfogadjon olyannak, amilyen vagy, miközben még magad sem vagy magaddal tisztában, de az apró szeretetmorzsák elfeledtetik, hogy a figyelmeztető jeleket idejében észrevedd.
Elkerülő mechanizmusok
A válás következményei közül a másik véglet az, ha teljesen bezárkózol lelkileg.
Félsz, hogy ismét csalódni fogsz, sőt még attól is félsz, hogy újra megmutasd magad.
Ezért egy mesterséges „ént” hozol létre. Aki nem te vagy, de jól játssza a szerepét: Nem engedsz senkit közel magadhoz.
Így biztosan nem fogsz sérülni, gondolod. De sajnos ez nem igaz.
Mert így olyan helyzetekkel és emberekkel találod szemben magad, amik és akik még inkább azt igazolják vissza, hogy veszélyes bárkit közel engedni magadhoz. Ettől még jobban begubózhatsz, aminek természetszerű következménye a szorongás, vagy a depresszió.
Általánosságban elmondható, hogy minél több védelmi vonalat húzol fel magad körül, annál több energiádba kerül azok fenntartása, és annál távolabb kerülsz attól, amire igazán vágynál.
A legtöbb szenvedést az életben nem a sérüléseid, hanem azok elkerülése miatti erőfeszítések okozzák.
Áldozatnak érzed magad
Mártíromság házasságon kívül is lehetséges
Az áldozati szerepkör nemcsak a házasságon belül létezik.
Ha elváltál a válás következményei között van, hogy az elszakadás után továbbhurcolod a régi mintákat.
A korábbi tapasztalataid hatására annyira leértékelted magad, hogy mások is így álltak hozzád. Ennek egyik formája, amikor mások visszaélnek a jó szándékoddal. Olyan mértékben nem vetted figíyelembe magad (és mások is ezt tették veled), hogy belecsúsztál az áldozati szerepbe.
Az egyik ilyen a gyerekét egyedül nevelő szülő helyzete. Amikor a távollévő szülő nem törődik a gyerek érzelmi, és anyagi biztonságával, mindent neked kell csinálnod.
Sőt minden erőddel azt a fajta anyagi jólétet akarod biztosítani, amit a gyerekek korábban megkaptak a házasság alatt, de erre most egyedül vagy. Nem kíméled magad, és saját magadra nincs se időd, se energiád.
Az élet hozhatja úgy, hogy a válást követő időszakban a talpraállás útja rögösebb a kelleténél, és valóban azért küzdesz, hogy a számlák ki legyenek fizetve. Ha pici lépésekben is, de ebből lehet kiutat találni. Az áldozattá válás nem itt kezdődik.
Hanem ott, amikor nem tudsz lelkileg megerősödni, és továbbra is egyedül vagy a világgal szemben. Vagy legalábbis így éled meg a helyzeted.
A gyereked is kárát látja
A szülői mártíromságnak a legnagyobb kárát a gyereked látja. Mert elhiszi, hogy ilyen az élet, és elhiszi, hogy a másik szülő rossz, mert nem segít, és nincs más megoldás, mint kibírni, és átvészelni ezeket a vészterhes időket.
Holott akárhány gyereket megkérdeznél arról, hogy a pénzt, a szebb ruhát, a jobb telefont választaná vagy a szülői jelenlétet (fizikai, és lelki), az összes gyerek az utóbbira szavazna.
A szülői mártíromság a gyerekekben lelkiismeretfurdalást kelt, mert azt hiszik, hogy a szülő ezt értük csinálja, értük szenved.
A mártíromság nem önzetlenségen alapul, hanem önértékelési probléma, amit elfed mások „szolgálata”. De a mártíromságnak mindig ára van: cserébe hálát, figyelmet, kontrollt vársz.
Ennek megoldása abban rejlik, hogy a mártír (a válás következményeitől szenvedő szülő) újra visszanyeri a saját önértékelését, és megtanulja / újra tanulja szeretni magát.
A válás következményeinek rendezése
A válás csak egy fejezet az életedben, bár jelentős, de mégis valaminek a lezárása, és reménybeli újrakezdése.
Igazából második esély arra, hogy boldogabb légy, és a gyerekeid is boldogabb, teljesebb szeretetben éljenek.
Ehhez le kell rakni a szorongásokat, félelmeket, a lelkiismeretfurdalást, a dühöt, és a mártír szerepet.
Előfordulhat, hogy ezeknek az érzéseknek a kombinációját éled, de kezd el kibogozni a szálakat!
Haladj kis lépésekben, és válaszd azt a megoldási irányt, amivel a legtöbbet érheted el a te és a gyereked életében.
Mindenkinek van második esélye, élj vele!
