Sokat aggódsz azon, hogy a gyermeked hogyan fogja megtanulni kontrollálni az érzéseit?
Főleg, ha dühös, feszült, fáradt, türelmetlen, önbizalom hiányban szenved, vagy tehetetlen valami miatt?
Az önbizalom növelés gyerekeknek segíthet, hogy stabilabbak és magabiztosabbak legyenek, és ők maguk úgy érezzék, hogy könnyebben megállják a helyüket.
Tartalomjegyzék
[lwptoc]
Mert pont a negatív érzések azok, amik gyakran bajba sodorhatják.
Ezért néha szükséges, hogy tudjunk „Nem”-et mondani a gyereknek, meg tudjuk neki mutatni, hol a határ az érzelmei kifejezésében, hogy megtanulhassa ezeket megfelelően kezelni.
Például nem rohangálhat össze-vissza az utcán, nem dobálózhat az étellel, nem firkálhatja össze a testvérét, vagy nem sikíthat mindenre, mindenért kontrollálhatatlanul.
Határokat szabhatunk a viselkedésének, de annak nem, hogy hogyan érezze magát.
Amúgy sem védhetjük meg attól, hogy rosszul érezze magát, és néha hatalmába kerítsék a rossz érzések.
Nekik ugyanúgy lehetnek rossz napjai, mint nekünk.
Az elfojtott negatív érzések hatása
Akár „megengeded” neki, akár nem, időről időre elő fognak jönni a rossz érzései.
Ha a szobájába küldöd, hogy nyugodjon le, attól még nem fogja kevésbé rosszul érezni magát.Sőt!
Csak azt az üzenetet kapja tőled, hogy teljesen egyedül van azokkal a nagy, ijesztő, és ismeretlen érzésekkel, és ezerszer jobban teszi, ha inkább elrejti őket.
De sajnos, amikor elfojtod az érzéseid, „mindössze” az történik, hogy továbbra is ugyanúgy érzed magad: feszült, dühös, tehetetlen, türelmetlen, és fáradt vagy.
Csak mivel elfojtottad őket: nincsenek többé a tudatos irányításod alatt.
Így bármikor, szabálytalan, váratlan időközönként újra, és újra felbukkannak, és viharként robbannak ki belőlünk.
Ugyanez történik a gyerekeinkkel is.
Ez a rendszertelenül, de egyre erőteljesebben előtörő reakció az, ami megijeszthet minket szülőként. Ilyenkor úgy tűnik, mintha a gyermekünk teljesen elvesztette volna a kontrollt a negatív érzései felett.
De a gyerekek nem azért válnak szabályozhatatlanná, mert mi „megengedtük” nekik, hogy érezzék, és kifejezzék a negatív érzéseket is.
Inkább akkor válnak szabályozhatatlanná, ha szükségük van arra, hogy kifejezzék a bennük tomboló érzéseket, de mégsem tudják, hogy hogyan kellene ezt megtenni. Ehelyett robbannak.
Ha letagadjuk a negatív érzéseinket (vagy az övéit), vagy úgy gondoljuk, hogy még az is helytelen, ha negatív érzéseink vannak, az semmit nem segít abban, hogy az ellenőrzésünk alatt tartsuk őket.
Sőt, sok esetben még rontani is fog az eredeti helyzeten.
Mert letagadjuk ezeket az érzéseket, amitől azok nem tűnnek el, épp csak számunkra tudattalanul működnek tovább bennünk, a gondolatainkban, a szervezetünkben.
De az önbizalom növelés gyerekeknek segíthet abban is, hogy megfelelő keretek között megtanulják a gyerekek megélni a negatív érzéseiket, anélkül, hogy időről időre ki kellene robbanniuk, mert már nem bírják tovább a feszültséget magukban tartani.
Önbizalom növelés gyerekeknek 5 lépésben
Hogyan tanulhatják meg a gyerekek, hogy urai legyenek a negatív érzéseiknek?
A következő ötletekkel növelheted a gyerekek önbizalmát, hogy a negatív érzéseiket is jobban tudják kezelni.
1. A szülői feszültségoldás mintáját másolják
Egészséges feszültségoldási módszereket mutathatunk nekik azzal, ha a saját dührohamainkat, feszültségünket, vagy kiabálásunkat kordában tudjuk tartani.
Ilyenkor kicsit félrevonulhatunk, hogy újra megnyugodjunk.
Ha a gyermekünk még túl kicsi ahhoz, hogy egyedül hagyjuk egy szobában, akkor olyankor oldjuk a feszültségünket, mikor ő nincs jelen (például kopogtatással).
Minél gyakrabban oldjuk a saját feszültségünket, annál gyakrabban leszünk úrrá a saját negatív érzéseinken.
És egyre nyugodtabbak leszünk akkor is, amikor a gyerekekkel vagyunk.
Végeredményben az alaphangulatukat is tőlünk tanulják.
Ha kiabálunk, és veszekszünk, akkor azt tanulják, hogyan kell kiabálni, és veszekedni.
Ha letagadjuk a negatív érzéseinket, hamarosan ők is le fogják tagadni.
Ha türelmesen beszélgetünk, a türelmet tanulják modellezni.
2. A lehető legjobb a mély, odafigyelő szülő gyermek kapcsolat
A kisbabák attól nyugszanak meg, ha a szülők megnyugtatják őket.
De nagyobb gyerekek is gyakran érzik szükségét, hogy kapcsolódjanak hozzánk, és mi kapcsolódjunk hozzájuk.
Ez támogatja őket abban, hogy képesek legyenek kordában tartani a negatív érzéseiket.
Amikor észrevesszük, hogy a gyermek kezdi elveszteni a kontrollt az érzései fölött, lépjünk vele újra kapcsolatba, teremtsünk vele közvetlen kapcsolatot.
Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy mi is élvezzük a velük töltött időt, akkor sokkal könnyebben megnyílnak, és hajlandóak nyitni felénk.
A boldog, felszabadult, kiegyensúlyozott szülő gyermek kapcsolat csökkenti a „helytelen viselkedések” gyakoriságát.
3. Fogadjuk el a gyerekek negatív érzéseit
Még akkor is, ha ezek kellemetlenek nekünk.
A negatív érzések nagy többsége kellemetlen, akárkinek kell átélnie.
Ha az együttérzés az első, ösztönös reakciónkká válik (ahelyett, hogy megijednénk, vagy feldühödnénk az éppen kezdődő hiszti intenzitásától), akkor a gyerekek ebből azt tanulják, hogy az érzések nem mindig jók, de nem is veszélyesek.
Ezért könnyebben elfogadják, és feldolgozzák, amikor felbukkannak a rossz érzéseik, ahelyett, hogy elnyomnák őket, amitől még rosszabbá, vagy kezelhetetlenebbé válnak.
Ilyenkor tudhatja, hogy van, aki megérti őt. Ettől rögtön jobban érzi magát, és sokkal közreműködőbb lesz. Mert nem kell kiabálnia, hogy meghallják.
És ha a támogatásunkkal megtanulják, hogy a negatív érzések túlélhetőek, mert másnap is felkel a nap, rugalmasságot tanítunk nekik, miközben az önbizalom növelése gyerekeknek is megtörténik.
4. Irányíthatjuk a viselkedését büntetés nélkül is
A büntetések nem segítenek abban, hogy a gyerekek megtanulják kezelni a negatív érzéseiket.
A büntetésektől valójában azt fogják gondolni, hogy az érzések, amik miatt rosszul viselkedtek: rossz dolgok.
Ezért újból megpróbálják majd elnyomni a negatív érzéseket, amitől az érzelmi hátizsákjuk még jobban megtelik, és nehezebben lesz kezelhető.
Ez az oka annak, hogy a több büntetés több rossz viselkedéshez vezet.
A negatív érzések időről időre előtörnek az érzelmi hátizsákból, mert gyógyulásra, gyógyításra várnak.
Újra és újra kirobbanva érkeznek, mert olyan ijesztőek tudnak lenni.
A büntetés helyett hasznosabb pozitív útmutatással, támogatással megnyugtatni a gyermeket. Ez többet segít neki feldolgozni ezeket az érzéseket.
5. Segítsünk nekik, hogy biztonságosan megélhessék a negatív érzéseket
Akkor is, ha a viselkedésüket korlátozzuk.
„Lehetsz dühös, de nem üthetsz meg senkit.”
A dühös gyerek nem rossz, csak valami nagyon bántja.
Ha a gyerekek nem kontrollálják az érzéseiket, az azért van, mert abban az adott pillanatban nem képesek rá.
Ha elég megértő maradsz ilyenkor, akkor a gyerek biztonságban fogja magát érezni, mert megengedheti magának az érzéseit, kifejezheti a könnyeit, és félelmeit, amik a kirobbanó dühét irányítják.
Ha megengeded neki, és támogatod benne, hogy kisírja, kidühöngje magát, akkor az érzései hamarosan enyhülnek, és eltűnnek.
Ettől a kirobbanásai, és a dühe is csökkenni fog, vagy teljesen elmúlik.
Mire tanítja a gyerekeket a negatív érzések elfogadása?
Minél inkább képes vagy elfogadni az ő érzelmeit olyannak, ahogy kitörnek belőle, az a következőkre tanítja meg a gyereket:
- Az érzelmek nem rosszak, részei az emberi létnek.
- Gyakran nincs választási lehetőségünk, hogy mit, vagy hogyan érzünk. De azt megválaszthatjuk, hogy hogyan viselkedünk ezekben a helyzetekben.
- Megválaszthatjuk azt is, hogy hogyan kezeljük a saját negatív érzéseinket. (Ebben a helyzetben előnyt élveznek azok, akik ismernek valamilyen hatékony eszközt a stressz-, és feszültségoldáshoz.)
- Ha már nem idegesítenek a saját negatív érzéseid, akkor mélyen belemerülhetsz ezekbe az érzésekbe, meg- és átélheted őket, és ettől egyszer csak szertefoszlanak. Ez sokkal több kontrollt enged meg Neked a saját érzéseid felett, így könnyebben tudsz a gyerek hasonló érzéseihez is csatlakozni erősebb érzelmi töltet nélkül.
- Az nagymértékű önbizalom növelés gyerekeknek, ha tudják magukról, hogy a negatív érzéseiket kordában tudják tartani, nem ragadja el őket a düh, vagy a tehetetlenség kritikus helyzetekben sem, mert már tudják értelmezni és kezelni is ezeket az érzéseiket.
Azok a gyerekek, akiknek megengedik, hogy érezzék az érzéseiket, és egészséges érzelmi életet élhetnek, könnyebben megtanulják „uralni” az érzéseiket, mint azok a gyerekek, akiket ezért büntetnek, megszégyenítenek, vagy megtiltják nekik.
Ha még Te felnőttként is küzdesz a saját „hisztijeid”, dühöd, vagy más negatív érzéseid kontrollálásával, mederben tartásával, akkor valószínűleg örülni fogsz a hírnek: a gyerekeid ebben már sokkal jobbak lesznek nálad.
Miért?
Azért, mert kemény munkát végzel annak érdekében, hogy kezelni tudd a saját negatív érzéseid, és ezzel nekik is azt tanítod, hogyan kezelhetik majd a sajátjukat a jövőben.
