A szülői elidegenítés jelei közül az egyik legfontosabb, mikor az egyik szülő tudatosan elzárja a másik elől a gyermeket. Ha úgy érzed, veled ez történt gyerekként, vagy szülőként épp ez történik közted és a gyermeked között, akkor olvass tovább, hogy kiderítsd, valóban szülői elidegenítés áldozata vagy-e. 

A szülői elidegenítés lényege

A szülői elidegenítés a lelki bántalmazás egy formája, amikor az egyik szülő a másikat kizárja a nevelésből, és a gyerekét manipulációval, szeretetmegvonással, vagy annak lehetőségével az elidegenített szülő ellen fordítja.

A szülői elidegenítés a lelki bántalmazás egy formája. ráadásul ez a folyamat tudatos.

A kiváltó események mögött mindig fellelhető az elidegenítő szülő lelki sérülése, ami sajátos bosszúhadjáratban tör a felszínre. Közben tettessé teszi saját magát, és áldozattá teszi az elidegenített gyermeket és szülőt is.

Mi a természetes, és mi a kóros elidegenítés?

A gyerekekben (főleg egy válást követően) nagyon sokszor az a tudat él, hogy az a szülő, aki elhagyta őt: rossz. És nnem véletlen, hogy elhagyta a családját. Jobb is, ha gyerekként nem kell őt látnia.

A helyzet azonban ennél árnyaltabb.

Amikor a szülő a gyereket veszélyezteti (lelki, fizikális, szexuális értelemben), akkor a gyerek természetes módon elkezd távolságot tartani, elidegenedni a bántalmazó szülőtől. Ez a természetes elidegenedés folyamata. Azért, hogy megvédje magát a további bántalmazásoktól. Ez a cikk nem arról szól, amikor a gyerek elidegenedése egy természetes védekezési mechanizmus eredménye!

A kóros szülői elidegenítés azonban az, amikor nem áll fönn a gyerek veszélyeztetése, de külső szülői ráhatásra egyre rosszabb színben látja a másik szülőt, és vádolni kezdi.

Sokszor alaptalanul. Mert nincs bizonyítéka mindarról, amit állít. Vagy a gyerek ellenállása nagyobb mértékű, mint azt a szülő cselekedetei indokolnák. (Az, hogy az egyik szülő kiabál a másikkal, még nem indok arra, hogy a szülő a gyerek segítségével kizárja a másik szülőt a közös életükből.)

A szülői elidegenítés jelei és folyamata a gyerek szemszögéből

A szülői elidegenítési folyamattal nehéz szembesülni, akár szülőként, akár úgy, hogy ha felnőttként jössz rá, hogy ez történt veled gyerekként.

Inkább azt észlelheted elidegenített szülőként, és akkor, ha régen elidegenített gyermek voltál, hogy egyre durvul(t) a helyzet, és növekszik a feszültség. Gyerekként emiatt egyre inkább érezhetted annak kényszerét, hogy bevonódj annak az oldalán, aki „szemmel láthatóan” a nagyobb bajban volt (vagy jobban elhitette veled, hogy nagyobb bajban van), mert őt meg kellett védened!

A szülői elidegenítés jelei: a gyerek fájdalma

A szülői elidegenítéstől szenvedő gyerekek apró, észrevétlennek tűnő módon arra vannak kényszerítve, manipulálva, hogy válasszanak a szüleik között: “Vagy ő, vagy én”.

Az, hogy választaniuk kell, ezeknek a gyerekeknek teljesen törvényszerű, mert hisznek a jelenlévő szülőnek. Miért hazudna pont ő nekik? Inkább az a ludas, aki otthagyta őket.

Emiatt ezek a gyerekek sokszor nem is a saját fájdalmukkal törődnek, hanem az elidegenítő szülőével, akivel annyi gonoszságot követett el az a szülő, aki távozott.

Magyarul: nemcsak azzal szembesülnek, hogy az egyik szülő „lelépett” az életükből, hanem azzal is, hogy a másik szülő az áldozat, ő szenved, akinek a gyerek képtelen segíteni. Ráadásul a saját fájdalmukon, azon, hogy egyedül maradtak, senki sem segít.

Neki folytatnia kell a szülők háborúját, mert minimum az egyik fél ezt várja tőle.

Amikor pedig kérdései lennének az elidegenített szülővel kapcsolatban, előbb-utóbb megtanulja a kérdéseit nem feltenni, hogy ne okozzon a másik szülőnek szenvedést azzal, hogy újra feltépi a sebeit.

Az elidegenített gyereknek muszáj választania a szülei között!

És általában az elidegenítő szülőt választják. Nem nagyon van más választásuk. Olyan helyzetbe kerülnek, lelkileg annyira ki vannak szolgáltatva, hogy még csak észre sem veszik, amikor választanak. Azt hiszik, hogy a “rosszabb” szülőt utasítják el azáltal, ha az elidegenítő, de támaszra szoruló(nak tűnő) szülő mellé állnak.

Túl kell, hogy éljék a helyzetet, miközben függnek a szüleiktől. Akkor is, ha ők már nem élnek együtt. Ebből csak úgy lehetséges ép elmével kiszállni, ha „szövetségessé” válnak az elidegenítésben.

Miközben sokszor azt hiszik, hogy ők döntenek az életükről, és önszántukból választották az elidegenítő szülő támogatását.

Hogyan működnek az elidegenített gyerekek?

1. Elhiszik, amit az elidegenítő szülő mond (és csak azt)

Mert az elidegenítő szülő úgy tárja fel a gyereket előtt az „igazságot”, hogy az igaz elemekre épül.

Például: „Elhagyott apa minket, egy másik nőért.”

De közben folyamatos csúsztatások (is) vannak a kommunikációban. Ebben a mondatban például az, hogy az anya nem azt a személyes névmást használja, hogy engem, hanem hogy minket.

Tehát az üzenete a fenti mondatnak az, hogy téged, mint gyereket is elhagyott.

A kommunikációban az sincs benne, hogy miért hagyta el apa anyát, pedig soha nincs okozat ok nélkül.

De nézzük meg az ellenkezőjét is!

Apa azt mondja a gyereknek az anyáról, hogy a kapcsolatuk alatt sokszor megcsalta őt.

Ezt azzal bizonyítja be, hogy a válást követően, lenyomozta az anya kapcsolati próbálkozásait, és a gyereket elviszi a helyszínre, hogy megmutassa, hogy „igaza volt”.

A gyerekek pedig hisznek a szülőnek, mert “látják, és megértik” az igazságot (az igazságnak ezt a szeletét), miközben azt is alaposan a fejébe verték, hogy ne legyenek kérdései. Minden úgy van, ahogy a szülő állítja.

Vagy úgy, hogy ha kérdezne, akkor arra hiszti, dühroham, fenyegetés, vagy sírás a válasz. (Azaz az: hogy legközelebb meg se próbálkozzon a kérdésekkel.)

Vagy úgy, hogy olyan szörnyű dolgokat tud meg a kérdéseinek “hála”, ami gyerekként túl sok, és inkább nem akar még ennél is többet tudni.

2. Igazzá válik, amit mondanak neki

Mivel az elidegenített szülő általában meg se tudja cáfolni az állításokat (hiszen nem fér a gyerekhez), vagy ha megpróbálja, pillanatok alatt olyan vihart kavar, amivel mindenkinek csak ronthat a helyzetén.

És a hazugságok megspékelve egy kis igazságmorzsával folyamatosan érkeznek a gyerekhez, miközben a másik féltől nem érkezik, nem érkezhet cáfolat.

Ettől a gyerek csak egyre rosszabbul érzi magát, mert egyre jobban behúzza ez a világ, és egyre jobban elhiszi, hogy az elidegenített szülő a rossz, a bűnös, a gonosz.

3. Az identitás szintjére épül be az, amit mondanak

Mivel az ellenpólus továbbra sincs jelen, ezért az az igazság, amit az elidegenítő állít, megmásíthatatlanná válik, identitás szinten rögzül.

Ráadásul idővel egyre több bizonyíték támasztja alá, amit az elidegenítő mond. Például: amikor az elidegenített szülő nem bírja tovább, kikészül, és ennek hangot ad a gyerek jelenlétében, akkor az elidegenítő azonnal szerepet vált, és átmegy „áldozatba”, akit bántanak.

És a gyerek ezt látja. Azaz: az elidegenítőnek igaza van, őt mindig bántják, akit meg kell védeni.

Az elidegenítés lelkileg nagyon mélyre megy!

A gyerek elhiszi azt,  amit mondanak neki, beáll a “megvédendő” szülő mellé a másik ellen.

És a mű akkor lesz teljes, amikor a gyerek elkezdi tényleg utálni az elidegenített szülőt.

4. Az elidegenítő tudatosan gyengíti a gyereket

Ez a szülői elidegenítés jelei közül az egyik nehezen észrevehető. Főleg a tudatos része.

Mert miért gyengítené egy elidegenítő szülő a gyerekét? Pláne tudatosan? 

Mert minél gyengébb lelkileg a gyerek, annál biztosabb lehet abban, hogy őt sosem hagyják el, és a gyereknek szüksége van rá. Sőt, mindig szüksége lesz rá. Ő soha nem hagyja el őt. Benne majd nem fog csalódni.

Ezzel meg is érkeztünk a szülői elidegenítés alapvető okához!

Azokhoz a sérülésekhez, amelyeket az elidegenítő szülő szerzett annak idején. Ezek, a korábbi sérülések okozta fájdalmak vélt ismétlődése váltja ki bennük a szülői elidegenítést.

Hogy néz ki a tudatos gyengítés a gyakorlatban?

Ismeri a gyereke érzékeny pontjait. Minden más helyzetben támogatja, de abban nem, amiben a gyerek gyenge. Sőt lefelé húzza, hogy ne is érezhesse erősnek magát. 

5. Miközben gyengíti, mégis a gyereket választja támaszának

A helyzet összetettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy másik szempontrendszer szerint a gyerek megszűnik gyerekként létezni az ő szemében.

Lelkileg ő megy át gyerekbe, és a gyereknek kell őt kellett támogatnia minden eszközzel, nehogy végül benne is csalódjon, és ugyanúgy járjon, mint az elidegenített szülő.

Mi történik a szülői elidegenítés jeleiként ezekkel a gyerekekkel?

• Bevonódnak a szülő lelki életébe.
• Bevonódnak az egészségét, pénzügyeit érintő kérdésekbe.
• Bevonódnak az újabb párkapcsolatokban is a vitás kérdésekbe az elidegenítő szülő mellett.
• Bevonódnak a testvéreikkel, szülőkkel kapcsolatos vitákba, ezzel mélyítve az árkokat.
• Rendszeresen neki kell a villámhárítónak lenni a családi vitákban.

Mit történik azzal a gyerekkel, aki nem akar önként “beállni a sorba”?

1. Az elidegenítő rákapcsol

A szülői elidegenítés egy agymosás. De mivel az elidegenítőnek folyamatosan képben kell lennie, hogy mi történik, fenn kell tartania a rendszert, és ez sok energiába kerül, így csak addig csinálja, amíg a gyerek tényleg be nem áll mellé minden tekintetben.

Ha ez megtörténik, akkor a rendszer (az egyik szülő megkérdőjelezés nélküli szeretete, és a másik szülő megkérdőjelezés nélküli gyűlölete) már magától is fenntartja magát.

De néha hiba csúszhat a gépezetbe. A gyerek mégis el kezd magától kérdezni. Vagy kételkedni. Vagy az elidegenített szülő nem tágít, mindig jelen van, és a gyerek kénytelen azzal szembesülni, hogy amit lát az elidegenített szülő viselkedésén, az nem egyezik azzal, amit az elidegenítő szülő mond neki.

Ekkor az elidegenítő megpróbálhat komolyabban is hatni a gyerekre, hogy “legyen jó”, és maradjon mellette.

2. Tudatosan fájdalmat is okozhat a gyereknek

Ha az elidegenítés nem működik “megfelelően”, akkor a szeretet elvesztésével is fenyegetheti a gyereket.

Ennek számos formája lehetséges:

• A gyerek szégyenérzetére apellál.
• Megpróbálja a külső környezetet ellene hangolni. Pl. a barátait, testvéreit, stb.
• A gyereket teszi felelőssé a múltban történt eseményekért, amiértő még nem lehetne felelős.

3. Döntés elé állítja a gyereket

Választania kell a szülők között. A szerető, meleg fészek, vagy a másik, gyűlölt szülő, és az ő elviselhetetlen élete között.

A szülői elidegenítés jelei felnőttkorban

1. Az önértékelése romokban lesz

• Mivel egész életében lebegteték érzelmileg, és feltételes szeretetet kapott (mert a szeretet annak mértékétől függött, hogy mennyire utálja a másik szülőt), ezért jó eséllyel nem fogja magát később sem szerthetőnek tartani, és nem fog igazán bízni magában.
• Megtanul konfliktust kerülni, és nem tud nemet mondani, ha valami olyat kérnek, amit nem szeretne.
• Maximalista lesz, tele megfelelési vággyal.
• Arra vágyik, hogy végre valaki (más) szeresse, őszintén, tisztán, fenntartások nélkül. De ez lehetetlen, amíg nem tanulja meg magát szeretni.

2. A szülői elidegenítés jelei meglátszanak a szociális kapcsolatain

• Megtanul visszahúzódni, és nehezen képviseli csoportban a véleményét.
• Barátai vannak, de gyakran előfordul, hogy úgy érzi, kihasználják.
• A munkában, mivel nem tanult meg kellő határozottsággal kiállni magáért, gyakoriak a belső konfliktusai.

3. A szülői elidegenítés jelei meglátszanak a párkapcsolatain

• Mivel nem szereti eléggé magát, olyan párt talál, akinek szintén gondjai lehetnek az önszeretettel.
• Mély szeretetre vágyik, de közben falak vannak belül, ami miatt mindig azt érzi, hogy nem kap eleget a kapcsolatban.
• Párkapcsolatban él magányosan, de a szenvedést nem ő okozza, hanem a saját félelmei, sérülései.
• A párkapcsolatban számára a legnagyobb veszélyforrás az elköteleződés, ezért halogat, fél, kibúvókat keres.

4. A szülői elidegenítés jelei meglátszanak a szülő-gyerek kapcsolatán

• Soha nem szeretné, hogy a gyerekei azt éljék át, amit ő. Ezért még egy nem működő kapcsolatban is benne marad, nehogy elveszítse őket.
• Nincs se hiteles anyai, se apai mintája. Miért? Mert a fejében az egyik rossz volt, a másik meg lelkileg bántalmazta. Sok esetben elveszettnek érzi magát.
• Nem mer hallgatni az ösztöneire, ezért a gyerekeivel kapcsolatos döntéseiben sokszor határozatlan, amit a gyerekei ki is használhatnak.

Mit tehetsz, ha a szülői elidegenítés jeleit tapasztalod magadon?

1. Ha 18 év alatti vagy

Bár erre kicsi az esély, de vizsgáljuk meg, mit tehetsz!

Semmilyen módon nem javaslom, hogy ellenséges légy az elidegenítő szülővel szemben.

RÁADÁSUL azzal is számolnod kell, hogy nem kóros elidegenítéssel állsz szemben (lásd a cikk elején a különbséget), hanem az okok valódiak!

Ezért az a legjobb, ha felkeresed az iskolapszichológust, és tudatosan dolgozol az önbizalmad növelésén, és azon, hogy valóban tudd szeretni, és elfogadni magad.

Miért csak ennyi, amit tehetsz?

Mert az önbizalom, és az önszeretet adja meg majd azt az erőforrást, amivel felnőttként fel tudod dolgozni a traumáid.

2. Mit tehetsz, ha már felnőttél?

Tudatosan fel kell dolgoznod a traumáid, növelni az önbizalmadat.

Mivel az egész helyzet annyira szövevényes, hogy belülről képtelenség egyedül átlátni, ezért javaslom, hogy olyan szakembert válassz, aki ismeri a szülői elidegenítést A-tól Z-ig.

Ha ezt a cikket azért olvasod, mert valaki más rávett erre, még az is elképzelhető, hogy magát az elidegenítés tényét is kizárod az életedből, mert annyira hozzászoktattak ahhoz, hogy ne kérdőjelezz meg semmit, vagy mert nincs jogod cserbenhagyni azt a szülőt, aki annyit szenvedett.

Ez is teljesen rendben van.

Az is elég lehet, ha a szülői elidegenítés jeleitől függetlenül azt választod, hogy növelni akarod az önbizalmadat, mert ez később jó kiindulási pont lehet.

3. Ha tarthattad a kapcsolatot az elidegenített szülővel

Talán volt alkalmad megfigyelni, hogy az elidegenített szülő, ha nem is tökéletes, de talán nem olyan, mint, ahogy a másik szülő őt beállította.

Akármit is tettél az elidegenítő pártját fogva, nem a te bűnöd, hiszen gyerek voltál! Akkor sem, ha az elidegenített szülő ezt közvetítette feléd. (Ezt azért tehette így, mert ő maga se heverte ki a saját traumáit!)

A kapcsolatotok új alapokra helyezése mindkettőtökön múlik.

Nem kell, hogy állást foglalj az elidegenített mellett, és a másik ellen. Mert ezzel átesnél a ló túloldalára. Bár ösztönös késztetés lehet, hoszen mostanra belső programmá vált, hogy valamelyikük mellett állást kell foglalnod.

Ahogy engeded el a múlt fájdalmait, úgy lehet a kapcsolatod a másik szülővel egyre jobb.

Azonban ne várd azt, hogy a kapcsolat olyan legyen, mint egy ideális szülő-gyerek kapcsolat, mert ez az elidegenített szülőn is múlik.

Alapszabály, hogy a szüleinket nem tudjuk megváltoztatni, csak magunkra van hatásunk.

Viszont a saját érzéseinket megváltoztathatjuk, a múltbeli traumáinkat elengedhetjük.

4. Ha nem tarthattad a kapcsolatot az elidegenített szülővel

A szülői elidegenítés jelei közül a legáltalánosabb (erről tudod a leginkább felnőttként felismerni), ha évekig nem láttad az egyik szülőd.

Jó eséllyel kiesett pár év a közös életetekből. Ráadásul azt se tudod, hogy ő milyen valójában.

Olyan, amilyennek az elidegenítő beállította, vagy teljesen más?

Ezt csak úgy derítheted ki, ha felveszed vele a kapcsolatot.

Talán jogos a kérdés, hogy miért nem ő keres téged?

Nem biztos, hogy ő képes volt feldolgozni a traumáit, de arra biztosan jogod van felnőttként, hogy tudd, milyen a másik szülő valójában.

Ha úgy érzed, hogy egyedül erre nem vagy képes, akkor kérd meg egy barátodat, a párodat, aki elkísér, támogat.

5. Ha függsz az elidegenítőtől anyagilag

Ebben az esetben csak azt tudod tenni, hogy igyekszel minél hamarabb anyagi önállóságra szert tenni.

Nem érdemes addig összerúgni a port, amíg te egyetemre jársz, és nincs önálló kereseted.

6. Ha függsz az elidegenítőtől érzelmileg

Ez a szülői elidegenítés legnehezebb része. Miért?

Mert az elidegenítés hatására még anyagi önállóság esetén is lehetsz érzelmileg függő helyzetben.

Érezned kell(ene), hogy amit a szülő tesz veled, az jó-e neked, vagy sem.

Ha ezt nem tudod eldönteni, tedd fel magadnak ezt a kérdést:

„Ha igazán szeretném magam, elfogadnám-e ezt a helyzetet úgy, ahogy van?”

Vagy:

“Ha egy barátommal, vagy a szerelmemmel tenné ezt a saját szülője, akkor is elfogadhatónak tartanám-e, ami történik?”

Figyelj az ösztönös jelzéseidre, hogy mi az, ami az adott érzelmileg kényes helyzetben megfelelő válasz!

De a szülői elidegenítés jelei ellenére, az általad végzett folyamatos önfejlesztő munka, a trauma feldolgozása, a düh elengedése után sem fog változni az elidegenítő viselkedése.

Erre mindig számítani kell. Őt nem tudod megváltoztatni, csak magad.

Hiábavaló lenne azt elvárni, hogy az elidegenítő szülő pozitívan fog változni akár feléd, akár az elidegenített fél felé.

Miért? Mert akkor be kellene ismernie, hogy tévedett, és hibákat követett el. Sorozatosan, akár évtizedekig, amivel rosszat tett neked. Egy alacsony önbizalommal rendelkező embertől azonban ez nem igazán elvárható. Ha eddig manipulált, ezután sem lesz képes másképp viselkedni.

A legjobb, ami történhet, az ideiglenes tűzszünet, amikor az elidegenítő szülő érzelmileg már nem talál rajtad fogást.

Miért ideiglenes?

Mert a nyugalmi időszakot bármikor felválthatja nála egy újabb érzelmi kitörés, ami téged is ismét beránthat.

Ezért a szülői elidegenítésre az érzelmi leválás az egyetlen igazán adekvát válasz.

7. Ha dühös vagy az elidegenítő szülőre

Amikor felismered magadon a szülői elidegenítés jeleit, és azt is, hogy ezt ki tette veled, az könnyen átmehet vulkánkitörésbe.

A dühöd jogos. Az erős düh szintén.

A dühöd azért lehet ilyen erős, mert rá kell jönnöd, hogy minden, amiben eddig hittél, hazugságra épült. Ehhez még hozzáadódik, hogy a szülői elidegenítés kihatott az egész eddigi életedre is.

De a düh soha nem old meg semmit.

Az se megoldás, ha elnyomod magadban, és az se, ha rázúdítod az elidegenítő szülőre.

A megoldás a saját dühöd elengedése, mert csak így lelheted meg a lelki békéd.

8. Ha dühös vagy az elidegenített, távoltartott szülőre

Az elidegenített szülőre két okból lehetsz dühös.

1. Az egyik, hogy még mindig dolgozik benned a szülői elidegenítés.

2. A másik, hogy dühös vagy, haragszol az elidegenített szülőre, mert cserbenhagyott téged.

Ne feledd azonban, hogy te az egész elidegenítési folyamatot gyerekként élted át.

Ismerd meg azokat a szempontokat is, amit a másik szülő élhetett át, amikor a szülői elidegenítés jelei mutatkozni kezdtek.

„Ha abban a kapcsolatban maradtam volna, azt értem volna el, hogy a gyerekem szeme láttára zajlik a harc közöttünk. Ennek őt nem akartam kitenni. Ha ott maradtam volna, akkor azt az illúziót keltem, hogy mi így vagyunk egy család. Pedig nem. Talán kisebb lelki sérülésnek tettem ki a gyerekem így, mintha maradok, és mindenhez jópofát vágok.”

9. Ha úgy érzed, hogy tettestársa voltál az elidegenítőnek…

Ez nem igaz!

Gyerekként szülői szerepbe helyeztek téged, de ettől még gyerek voltál, aki nem tudta, hogy védje ki a manipulációs csapdákat.

Még az elidegenített szülő sem volt erre képes!

Ebben a helyzetben ugyanúgy áldozata voltál a lelki bántalmazásnak, mint az elidegenített szülő.

10. Ha a szülői elidegenítés jelei rányomták a bélyegüket a további életedre

Ez szinte biztos, hogy igaz.

Mértékben, és életterületek mélységében vannak különbségek elidegenítés és elidegenítés között, de a hosszútávú hatás vitathatatlanul létezik.

Akárhogy is alakult a gyerekkorod, és az eddigi felnőtt életed: a sérelmeid feldolgozása rád vár!

Bár a felelősséget jó eséllyel nem fogják a szüleid magukra vállalni, annyit tehetsz, hogy Te végre törődsz magaddal és a traumáiddal.

Hogyan dolgozd fel, ha a szülői elidegenítés jelei még felnőttként is hatnak rád?

1. Borítod az asztalt

Felismerted, hogy mi történt, és szívesen megmondanád a véleményed.

De abban a pillanatban, hogy ezt számonkéred, abban hiszel, hogy az elidegenítő számonkérhető.

Pedig nem.

Ő nem fogja a felelősséget vállalni (mert nem tudja). Sőt visszapasszolja a labdát, hogy te is olyan vagy, mint az elidegenített szülő. Hálátlan vagy azok után, amit ő tett érted.

Az asztalborítás nem működik.

2. Nem konfrontálódsz továbbra sem

Ebben az esetben: felismered, hogy mi történt veled, de a konfliktuskerülés továbbra is benned van. Magadba fojtod a dühöd, úgy érzed, ennyi év után nem lenne helyénvaló felhánytorgatni a dolgokat.

Vagy azzal védekezel, hogy fizikailag eltávolodsz az elidegenítő szülőtől. Jó messzire költözöl (több 100 km-re, vagy külföldre), hogy minél kevesebbet lássátok egymást.

Látszólag megmarad a kapcsolat, mégsem engeded közelebb egy centit sem.

3. Megbünteted az elidegenítő szülőt

Sokféle büntetés létezik, a fizikai, lelki bántalmazáson túl az elidegenítő szülőt kizárhatod az életedből, sőt az unokáit is elzárhatod tőle.

Vagy látványosan az eddig elidegenített szülővel tartod csak a kapcsolatot, vele meg nem.

Ne feledd, hogy nem a te dolgod megbüntetni az elidegenítő szülőt!

Egyrészt azért nem, mert nem ítélkezhetünk egy másik ember felett.

Msrészt, arról jó eséllyel fogalmad sincs, hogy ő miért vált ilyenné. (Általában komoly lelki háttér húzódik meg az ilyen jelenségek mögött.)

Mivel nem ismered a teljes képet, hogy lehetnél objektív?

A büntetés nem jó stratégia, mert saját magadnak okozol vele lelkiismeretfurdalást.

4. Az igazság pillanata

De mi van akkor, ha higgadtan, észérveket felsorakoztatva, bizonyítékokkal megtámogatva szembesíted az elidegenítőt azzal, amit csinált?

Mivel az ő értékrendje, világa teljesen más alapokon nyugszik, mint a tiéd, az igazság pillanata csak nálad működne, ő jó eséllyel vádaskodásnak élné meg.

Nem azért, mert ő velejéig gonosz, vagy nem beszámítható, vagy akkor nem volt beszámítható!

Csupán azért, mert ahhoz nincs elég ereje, hogy szembenézzen saját magával, és a tetteivel. Ha elég ereje lenne, akkor már megtette volna (az elidegenítés helyett).

5. Teljes életet élek nélküle is

Ennek a történetnek az lehet a nyertese, aki lelkileg megerősödve (nem megkeményedve) képes kiszállni a helyzetből.

A szülők feladata az volt, hogy felneveljenek. Ezt amennyire képesek voltak, megtették.

A te feladatod az, hogy magasabb szintre lépj, és ez a helyzet már ne rántson vissza újra, és újra.

Számomra az volt az értelme a saját elidegenítésemnek, hogy megtanuljak szeretni, és elfogadni egy ilyen nehezített pályán is.

Dolgozz magadon, formáld magad abba az irányba, hogy eljuss a megbocsátásig, a belső békéig.

Minden elidegenített gyerekre ez a feladat vár. Rád is!

Milyen eszközökkel érheted el a lelki békéd, ha a szülői elidegenítés jeleit tapasztalod magadon?

Keress több olyan lehetőséget, amivel képes vagy kivezetni magadból a stresszt!

• Ilyenek a jóga, sport, meditáció, tánc, EFT.
• Vedd számba, hogy milyen sérüléseket okozott az elidegenítés, és találd meg azt az önkifejezési eszközt, amivel ezt széppé tudod magadban varázsolni. Írás, képzőművészet, zenélés, hobbi.
• Tudatos önbizalomépítés, önfejlesztés, terápia. Az, hogy mindezt túlélted, azt mutatja, hogy erős vagy lélekben. De saját magadat nem látod kívülről. Az elidegenítést nem elfelejteni kell, hanem meggyógyítani magadban.

Számodra mit jelentett az elidegenítés?

A szülői elidegenítés témakörében egy részletes interjút láthatsz velem itt.

Hasznos kérdések és válaszok