Egy elidegenített gyermek viselkedése mindig gyanússá válik, ha olyan dolgokkal kezd el vádolni, amiket korábban az elidegenítő szülő mondott rád, és olyan szavakat használ, amiknek az ő életkorában még a jelentésével sem lehet tisztában. A helyzet akkor válik komollyá, ha a másik szülő bíróság elé akarja vinni a gyerek láthatásának korlátozását, és érezhető, hogy a gyerek már magától fújja, amit a szájába adtak.

Az elidegenített gyermek viselkedése sokszor nem logikus, mert nem is ez a cél

Ha csak a kezdetén vagy az elidegenítésnek, akkor ijesztő, és érthetetlen, hogy mi történik a gyerekeddel, mert nagyon hirtelen váltásokkal fordulhat ellened.

Még az is lehet, hogy megpróbálod neki elmagyarázni, hogy mindaz, amivel épp vádol, szemenszedett hazugság, és csak a másik szülő találta ki. Ekkor azonban, akárhányszor próbálkozol, falba ütközöl.

Sőt, a logikus érveléssel, ha lehet, az elidegenített gyermek viselkedése még szélsőségesebbé válik. A helyzetet még jobban elmérgesíted egy-egy logikus, vagy normális cáfolattal.

Ahhoz, hogy megértsd, miért változik meg az elidegenített gyermek viselkedése a logika teljesen kontraproduktív, és sokszor csődöt mond.

Ha olyasmit mondasz a gyereknek, hogy: „apu/ anyu (a másik, elidegenítő szülő) folyamatosan bántalmaz azzal, hogy ilyenekkel terhel”, hiába igaz, a gyerek számára egyenlő azzal, mintha azt mondanád neki, hogy „hazudsz”.

Mert ő maga teljesen igaznak érzi mindazt, amit az elidegenítő szülő mond, és amivel folyamatosan terheli.

Sőt egy igazán profin manipuláló elidegenítő szülő a teljes agymosást úgy viszi véghez, hogy a gyerek közben 100 % – ban azt hiszi, hogy a neked mondott mondatai a saját gondolatai.

Agymosás, gondolod, és nem jársz messze a valóságtól. De sajnos ettől még nagyon is hatással van az elidegenített gyermek viselkedésére veled szemben.

Hogyan építi fel az elidegenítő a hazugságokat az elidegenített gyermek viselkedésében és a fejében?

1. Fájdalmas szenvedő arc, sírás, magát áldozatnak beállító szerepkör és szöveg. A gyerek ettől úgy érzi, hogy valami nagy baj történt. Az „áldozat” gyengének mutatja magát, ezzel kiváltja a gyerekből, hogy meg kell védenie az elidegenítőt.

2. Felcsigázza a gyerek aggodalmát és információéhségét azzal, hogy úgy tesz, mintha harapófogóval kellene kihúzni belőle “a szörnyű nagy titkokat”, ami a szülők között történt.

3. Ezt követően elejt egy olyan mondatot a múltról, ami önmagában igaz, és ezt a gyerek is tudhatja. Ezzel a színjátékkal megalapozza, hogy a gyerekben semmilyen kritikai érzék ne maradjon, 100%-ig elhiggye, ami következni fog.

4. És innentől már jöhetnek a hazugságok. Elkezdi felfűzni őket egy történetre.

5. Majd a végén zárásként ismét sírós arc, szenvedés, fájdalom, katasztrófa és tragédia.

6. És jön az alakítás vége: a „mennyit szenvedtem emiatt, de nem akarom ezt a terhet rád rakni, mert ez csak ránk tartozik, és ki kell bírnom” magánszám.

Ez egyben a szülősítés (parentifikáció) egyik formája is. Amikor a gyereket az elidegenítő (lelki és fizikai)  támaszként maga mellé állítja, ezzel elvéve a gyerekkorát, és teljesen megváltoztatva az elidegenített gyermek viselkedését is.

Nem mindegy, hogy a vádak igazak-e, vagy sem

Milyen vádak érkezhetnek a gyerektől? Minden, amivel az elidegenítő is vádol:

• Bántalmazás lelki, fizikai, szexuális úton, az elidegenítőt, és a gyereket (!) is.
• Függőségek.
• Megbízhatatlanság a nevelésben, az anyagiakban.
• Elhanyagolás, megcsalás.
• Szexuális irányultság megkérdőjelezése, szexuális abberációk.
• Neked soha nem volt fontos a gyerek, nem is érdekelted…

Ebből mennyi az igaz?

Mivel az elidegenítő a játszmák kezdetén még egy szentből is ki tudja váltani a dühöt, tehát biztos, hogy kiabáltál vele.

Lehet, hogy a szeretet/ szexmegvonás büntetésére rossz választ adtál, és megcsaltad őt.

Ezt akárhogy próbálod megmagyarázni egy gyereknek, akit az elidegenítő már 100%-ban a maga pártjára állított, esélytelen!

Őrizd meg a nyugalmad az elidegenített gyermek viselkedésével szemben!

A legjobb, amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, bármivel kezd a gyereked vádolni. Mert minden, amit teszel, azt az elidegenítő felhasználja ellened.

Hogyan? A gyerek jelent neki, mert ezt várja tőle az elidegenítő.

Ezért kövesd a következő szabályokat:

1. Ha nem tudod az indulataid kontrollálni, hagyd el fizikailag a helyszínt. Ez még mindig jobb, mintha a gyereked azt látná, hogy milyen agresszív vagy (mert ezzel igazolod az elidegenítő összes hazugságát, amit a te viselkedésedről modott a gyereknek). Menj át a szomszéd szobába, higgadj le, és csak utána gyere vissza.

2. Alkalmazd az igazság hármas szűrőjét! Bárki bármit mond, futtasd le ezt a programot a fejedben, mielőtt reagálnál: Amit az illető mond, az (1) igaz, (2) hasznos, (3) jószándékú? Ha bármelyik ismérvnek nem felel meg a gyereked mondanivalója, az egészet hagyd érzelmileg figyelmen kívül. De az nem árt, ha tudod, hogy milyen szavakkal vádol. Vezess naplót, írd le!

3. Tudd, hogy mit akarsz elérni. A gyereked megpróbál vádaskodni, de maradj a célodnál, és oda mindig térj vissza, akkor is, ha néha sikerül kizökkentenie.

Például: a gyerek rádönti az aktuális vádlajstromot, majd amikor befejezte, maradva az eredeti célodnál, kérdezed meg tőle, hogy: „Mit kérsz a boltból?”

Megvédeni magad úgy, hogy nem feketíted be a volt párod

Az igazi nehézség, hogy úgy védd meg magad, hogy közben nem feketíted be a másik szülőt. És megőrzöd a nyugalmad akkor is, ha az elidegenített gyermek viselkedése kikészítene.

Erre egy alkalmazható technika a következő:

1. Ismered a vádakat, amelyek a gyerek korának előrehaladtával egyre cifrábbak, részletesebbek, valósághűbbek. Ezzel nem tudsz mást kezdeni, mint tudomásul veszed.

2. A már említett igazság három szűrőjét alkalmazva lefuttatod a belső programod.

3. A gyereknek mindarra, amit mond, csak annyit válaszolj: „Ezek nem egy gyereknek való témák, ezért nem óhajtok róla beszélni.” Még megvédeni se akard magad előtte (hiszen azzal is csak a “bűneid” igazolnád).

4. Ezt egy nagyobb gyerek nem fogja elfogadni, ő tovább fogja a húrt feszíteni. Ezzel számolj. Mondd neki a következőt:

„Ez a szülők vitája, különböző nézőpontja, elfogadom, hogy ezt te így gondolod. Abban a pillanatban, hogy egy másik álláspontot fejtenék ki neked, azzal választás elé állítanálak, hogy döntsd el, hogy nekem, vagy neki hiszel. Ez nem lenne fair. Egy szülő soha nem kérheti a gyerekétől, hogy választania kelljen a két szülő között.”

5. Makacsabb elidegenítős helyzetben a gyereked nem fogja ennyivel beérni. Újra és újra elő fogja hozni a témát.

6. Ilyenkor annyit tehetsz, hogy újra, és újra megismétled a 4. pontot. Tudod, amit sokszor mondanak el, az előbb-utóbb bemegy az ember fejébe.

Összefoglalva

Csak hosszútávú, megfontolt gondolkodással, lelki stabilitással nyerhetsz, és azzal, ha az elidegenített gyermek viselkedésével szemben is megőrzöd a lelki egyensúlyod.

Ha a pillanatnyi helyzet megvisel, tudd, hogy mi a célod, és erősítsd magad, merj küzdeni, de okosan!

Ne feledd, hogy akármilyen nehéz is az életednek ez a szelete, ez nem jelenti azt, hogy minden más élethelyzetben is szenvedned kell.

Keresd tudatosan azokat a pillanatokat, amelyek boldoggá tesznek, dolgozz a saját lelki fejlődéseden, boldog párkapcsolatodon.

Végezz olyan munkát, amit szeretsz, mert ezek az impulzusok fogják tartani benned a lelket hosszútávon is.