Elváltál, másodszorra nem szeretnéd elrontani, de egyszercsak kihívásokkal teli helyzetben találod magad.
Kiderül, hogy az új párod elidegenített szülő. Ami azt jelenti, hogy a gyerekei másik szülője megakadályozza őt abban, hogy lássa a saját gyermekeit. És ez napi stresszt és szenvedést okoz a ti kapcsolatotokban is.
Hogyan lehet élhetővé tenni egy ilyen kapcsolatot?
Tartalomjegyzék
[lwptoc]
Az a „baj” az elidegenített szülőben, hogy szimpatikus
Az elidegenített szülő alapvetően jószándékú, őszinte személyiség. Sok mindenen ment keresztül, ezért már egy kis szeretetnek is tud örülni.
Értékes, hiszen lehet rá számítani, ha megkéred, segít.
Munkájában jó, sokan szépen haladnak előre, de nem könyöklő típusok.
A gyerekei fontosak számára, ha lehetősége van rá, törődik velük, jó szülő.
Amire nem biztos, hogy fel voltál készülve
A szülői elidegenítés során az egyik szülő szándékosan elzárja a közös gyereket a másiktól.
Arra kényszeríti a gyereket, hogy ő a „saját döntése” alapján teljesen elutasítsa az elidegenített szülőt.
Ezzel nem csak az elidegenített szülőt gyengíti meg, hanem magát a gyereket is.
Bár ez a gyengeség az első pillantásra az elidegenített gyereken nem látszik meg, hiszen maximálisan ellenséges az elidegenített szülővel.
Azonban itt nem egy “ártatlan” elvált szülő-gyerek csetepatéra kell gondolni, hanem a földi pokol bugyraira.
Az elidegenített szülő küzd, reménykedik, érzelmi hullámvasúton érzi magát.
Az idő múlásával, ha képezi magát, akkor felismeri a helyzetet, és igyekszik pozitív változásokat elérni, de sajnos sokan apátiába süllyednek, és lemondanak a küzdelem „kétes” lehetőségéről, és ezzel együtt a gyerekről is.
Te, mint társ viszont közellenség vagy az elidegenítő szülő és a családja számára. Ahol az a cél, hogy téged az elidegenített szülővel együtt eltávolítsanak a képletből.
Ezt nem csak a volt pár akarja megtenni, hanem az általa befolyásolt gyerek is.
Mi az az 10 pont, amit NE tegyél, ha elidegenített szülő a társad?
1. Sajnálat
A sajnálat nem összekeverendő a szeretettel. Aki bajban van, soha nem kéri, hogy sajnáld.
Ez az érzés gyengíti a párod.
Lehet, hogy nehéz helyzetben van, és te átérzed az ő fájdalmát, azonban állj meg ezen a szinten.
Az empátia fontos dolog egy párkapcsolatban, de a sajnálat az első lépcsőfok, a köztetek lévő egyensúly felborulása felé vezető úton.
2. Megmentés
A párod szeretni való személyiség, de részben teljesen össze van törve. Szeretnéd őt támogatni, ami teljesen kézenfekvő.
Aranyszabály mindenfajta segítségnyújtásban, hogy csak annyit tehetsz bele az ő megmentésébe, amennyit ő beletesz.
Mivel az önbizalma a padlón van, és lehet, hogy te erősebbnek érzed magad, de egy megmentő misszióval (amit még nem biztos, hogy átlátsz), akarva-akaratlanul őt is lejjebb nyomhatod, és felboríthatod a köztetek lévő egyensúlyt.
3. Ítélkezés
Hacsak nem éltél ilyen helyzetben korábban, nem tudod, hogy ez milyen lelki terhekkel járhat.
Az egész annyira érthetetlen, ésszerűtlen, hogy biztosan erős érzelmeket vált ki belőled.
Itt azonban állj meg!
Ismerős a következő mondás?
„Ne ítélj meg, amíg nem jártad az én utamat, és nem jártál az én cipőmben.”
Az ítélkezés elengedésének a legjobb módja, ha nincsenek elvárásaid a pároddal szemben. Mert ha ez így van, akkor csalódni sem fogsz.
4. A gyereke ellenségeskedését magadra venni
Amit a gyerek a láthatások alatt csinál, az ugyanaz, mintha az elidegenítő szülő állna veled szemben.
Azzal a különbséggel, hogy az elidegenítő szülő tudatosan viselkedne veled minősíthetetlen módon, miközben a gyerek nincs tudatában, hogy milyen terheket vesz át attól a szülőtől, akit látszólag “védenie kell”.
Mivel az egész nem logikus alapon működik, ezért annak sincs értelme, hogy ezeket a bántalmazásokat magadra vedd.
Hasznos gondolat: Az elidegenített szülő (azaz a párod) kevésbé van bajban, mint a gyerek, mert a szülőnek legalább volt választása, hogy döntést hozzon, a gyereknek nincs!
5. A párkapcsolati egység helyett a gyerek „duzzogását” helyezni előtérbe
Mivel a párod össze van zavarodva, ezért hajlamos lehet arra, hogy a gyereket helyezze olyannyira előtérbe, hogy a legkisebb duzzogására is érzékenyen, akár pánikszerűen reagáljon.
Ezzel a gyerek átveszi az irányítást.
Ezt nem letörni kell, csak olyan mederbe terelni, melyben a szülő tud nemet mondani, de azt képes szeretettel tenni.
6. Meggyőzni a gyereket, a volt párt
Az elidegenítő számára ez egy küldetés: bosszút állni a volt párján. Úgy, ahogy az alegjobban fáj neki: azaz a gyerek eltávolodásán keresztül.
Ezért semmilyen logikus érvelés nem fog működni.
Teljesen felesleges a gyereket is győzködni.
Sőt, ezzel még inkább eltávolítod a gyereket, mert ezek a meggyőzési kísérletek benne úgy csapódnak le, mintha neki nem lenne igaza, és a szeretett (elidegenítő) szülője hazudik.
Ami csak még jobban meg fogja őt erősíteni abban, hogy jogos az ellenállása.
7. Reménykedni, hogy egyszer véget ér ez az egész játszma
Ha tudnád, hogy ez csak egy évig fog tartani, lehet, hogy azt mondanád, hogy ezt akár fél lábon is kibírod.
De mivel az elidegenítő ezt másképp gondolja, jobb, ha felkészülsz, hogy a történetnek nem lesz vége.
Mert abban a pillanatban, ha az elidegenítő szülő leállna, szembe kellene néznie a saját torz világával, és erre ő biztosan nem lesz képes.
8. Türelmetlennek lenni, hogy mikor jön már ki ebből a párod
Az elidegenítés a kis győzelmek, megtorpanások, és vereségekből való felállások sorozata.
Az elidegenített szülő számára kényszerből egy személyiségfejlesztési út, mert szereti a gyerekét.
És ebben csak a saját ütemében tud haladni.
A te türelmetlenséged, ahogy a párod lassú haladása is, a stressz jele.
9. Kivonulni, ráhagyni a párodra a dolgot
Ha elzárják valakitől a gyerekét, és ő beleáll a küzdelembe, de később feladja, nem biztos, hogy egy idő után képes lesz őszintén a tükörbe nézni.
Ezt lehet, hogy soha nem mondja ki, de az évek alatt ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját:
„Mi lehet, most a gyerekemmel?”
Ha nem egy megtört embert akarsz látni magad mellett, akkor ne hagyd egyedül.
De ne feledd, csak ugyanannyi erőfeszítést tehetsz bele, amennyit ő is.
10. Alárendelődni a harcnak
A párkapcsolatot és a gyerek visszakapására irányuló törekvéseket soha nem szabad összemosni, mert akkor te is csak a harc része leszel.
A párkapcsolatotok akkor tud egészségesen fejlődni, ha elég időt fordítotok rá.
Az egyiket soha nem írhatja fölül a másik. Mindkettő ugyanolyan fontos.
Minden ember cipel magával terheket, amik megnehezítik az életét.
Tekints így az elidegenítésre is.
Légy egyenrangú társ, törődj saját magaddal is legalább annyira, mint a pároddal.
Ha tudod szeretni azzal együtt is, amit magával hurcol, akkor tekints az elidegenítésre úgy, mint a közös életetek egy szeletére, amely nem megkerülhető, de soha nem foglalhatja el ez egész látótereteket.
A cikk írójáról:
20 éve foglalkozom segítő munkával. Ez alatt több ezer kliensnek adtam tudásom legjavát.
Több, mint 30 évet éltem gyerekként, fiatal felnőttként szülői elidegenítésben.
Amióta felismertem, több száz elidegenített szülőnek nyújtottam támogatást a legnehezebb időszakokban is.
